Beszédfogyatékos a gyermekem

Azaz igazság, hogy az óvoda utolsó évében, főleg a második félévtől Pityusnak már annyira nem volt kedve oviba járni… (kb. 1 fejjel nagyobb is volt a társainál). Unta magát, hiszen szeretett volna komolyabb játékokat játszani, focizni, társasozni, bringázni és egyéb nagyfiús dolgokat csinálni. A fejlesztések miatt viszont nagyon jó, hogy még egy évet maradt. A tavasszal… Tovább »

Nézzétek meg az alábbi videot, Pityus Mikuláskor az egész templom előtt szavalt (kicsit halk a felvétel, fülelni kell…) Én végig törölgettem a szemem, mert annyira, de annyira büszke voltam rá, hogy ilyen bátran kiáll mindenki elé!... Tovább »

Nagyon régen írtam Pityusról. Elérkeztünk az utolsó óvodai évhez. Sokat változott Pityus, amellett, hogy 134 cm magas, a beszédje is szépen alakul.  Mozgása igazán vagány, kortársaihoz nagyon hasonló. Szeret bringázni, rollerezni, fára mászni, sőt görkorizni is megtanult! A játszótéren a legmagasabb helyeket keresi, úgy érzem behozta a lemaradását. Az ovis mozgásfejlesztésen persze olyan komplex mozgás… Tovább »

Vannak lopott pillanataink Pityussal. Például amikor nővére még nincs itthon, az öccse meg éppen alszik. Akkor gyorsan lecsapunk egymásra, végre kettesben vagyunk! Ezt az időt vagy összebújásra, hancúrozásra, közös mesenézésre vagy valami “értelmes” dologra szánjuk. Így jutott Pityus eszébe, hogy TÖRJÜNK DIÓT. Végtelenül hálás voltam az ötletért, mert a pucolt dió mindig jól jön, akár… Tovább »

Lassan fél év telt el a Csiga oviban. Pityuska szárnyra kapott, de ne szaladjunk ennyire előre. A XX.kerületből bejárni a VII. kerület Damjanich utcába nem kis móka. Minden reggel 7 óra körül kell indulni, ami nagyon fárasztó mindenkinek. Annak ellenére, hogy Pityus este legkésőbb már f9-kor alszik, nagy nehézség neki a reggeli felkelés és indulás. … Tovább »

Erről nem lehet könnyek nélkül írni. Eljött a nyár, vége az ovinak. Itthon vagyunk, már nem kell minden nap azon törnöm a fejem, hogy vajon megérti e az óvónéni Pityust.  Itthon vagyunk és jó, hogy nekem elmondhatja napközben, hogy mi bántja, milyen öröm éri, milyen kis gondolatai vannak. Én megértem. Vagyis igyekszem megérteni és időt szakítani… Tovább »

Fontosnak tartom, hogy megismerjék a beszédvizsgálatra jelentkező és várakozó szülők, hogy mi is történik ezen a vizsgálaton, ezért a mi élményünket szeretném most megosztani. Elég nehéz a vizsgálatra bekerülni, mert az írásbeli kérvényezés után egy sorszámot kap postán a szülő, ami akár 2-3 hónapos várakozást is lehet. De nagyon igyekeznek, ez nem az ő hibájuk,… Tovább »

Éva olyan óvodapedagógus, aki a szívét is otthagyja minden nap az óvodában. Az óvodás gyermekei, olyanok számára, mintha a sajátjai lennének. Közömbösség egyik iránt sincs, sőt aki nagyobb odafigyelést igényel, annak azt ő még többszörösen megadja. Nekem küldött szívhez szóló írásában egy kis ovis gyermekéről, Attiláról ír. Legyen ezt egy nagy adag biztatás minden pedagógusnak,… Tovább »

Mivel Pityusnak van egy nagyon-nagyon édesszájú nővére, elengedhetetlen volt, hogy a nyalóka, rágó, fagyi és egyéb szájban oldódó ízbombákat megvegyem neki is. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem kell neki!! Nem kell a nyalóka? Más gyerek órákat könyörög érte, ő meg csak nézegeti, beveszi a szájába és odaadja nekem fej rázva, hogy nem kell. Aztán eljön a… Tovább »

Ha visszatekintek az elmúlt évekre, és felidézem játszóterezést Pityussal, szinte alig használt valamilyen játékot. A csúszdán nagyon félt, fogni kellett a kezét. A libikókáról nagyon hamar, szinte fél perc után lekéredzkedett. A hintát se bírta sokáig, mászókára felmászni szinte egyáltalán nem mászott. Egyedül a homokozóban matatott el, hiszen ott érte a legkevesebb inger. Mikor olvastam… Tovább »