Veronika lányom, a születése óta, hogy úgy mondjam, szociálisan érzékeny… Nagyon hamar megtalálja a hangot más gyerekekkel, könnyen bevonja magát a közös játékba.
Öccsével, Pityussal a kezdetek óta nagyon jól megvannak és sok mindenre megtanította őt. Olyan összhang alakult ki köztük, hogy a legnagyobb veszekedés után is összeborulva bocsánatot kérnek egymástól (maguktól).
Pityust folyamatosan segíti. Nagyon sokszor van olyan, amikor nem értem, hogy a Fiam mit akar mond, ekkor Verocskát kérdem, hogy segítsen megérteni.
Mikor Pityus beintegrálták a körzetes óvodába, akkor nyugodt szívvel engedtem el őt, mert tudtam, hogy egy csoportba fognak járni (mivel vegyes csoport volt az övék) és a Nővére segíti őt a kommunikációban.
Ez be is bizonyosodott, mivel 2014 szeptemberében a makogó hangokon kívül az Appa és az Ajja (így hívja Pityus Verocskát) szavakat mondta, Veronika végig segítette őt a beilleszkedésbe. Bevonta őt a játékokba, fordított az óvónéninek. Ez hatalmas nyugalmat adott nekem.
Egyszer kérdeztem is őt, hogy ki a legjobb barátod és ő egyből mutatta, hogy Veronika!
De a gyerekek őszintén kegyetlenek. Sokszor megjegyzéseket tettek rá, hogy nem tud beszélni és a játékokból is kiközösítették, erről bővebben egy másik bejegyzésben írok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: