Már nem félek a kutyáktól!

Pityus nagyon fél(t) a kutyáktól. Valószínű ez azért is alakult így, mert annak ellenére, hogy kertes házban lakunk, nincs kutyánk és nem is igen találkozunk kutyákkal a hétköznapjaink során.

Amikor korai fejlesztésre jártunk az  ELTE Speciális Óvodába, akkor lehetőségünk adódott havi egyszer KUTYATERÁPIÁN is részt venni. Nagyon izgalmasnak tűnt ez a foglalkozás, nagyon vártuk.

A tornateremben már gyülekeztek a gyerekek. Cipőnket az ajtó előtt kellett hagyni. A jól felszerelt tornateremben, a bordásfal előtti kispadon ücsörögve vártuk a terápiás kutyust. 

Aztán kis idő múlva gazdájával besétált egy végtelenül jámbor közepesen nagy, hosszú szőrű kutyus. Pityus félénken hozzám bújt és nem tágított mellőlem egész óra alatt. Pedig a kutyus nagyon szelíden közelített a gyerekhez. Különböző ismerkedős feladatok voltak, de Pityus teljesen elzárkózott, nem erőltettem. Most a megfigyelő pozíciót vettük fel.  Így telt az első óra.

1 hónap múlva már tudta, hogy mi vár rá, izgatottan várta. Ismét a kispadon ülve kellett várakozni, de most már felcsillant a szeme, amikor bejött A KUTYA. Ekkor már sokkal nyitottabb volt.

Az első feladat, amikor a kutyus elsétált a padon ülő gyerekek előtt és a gyerekeknek meg kellett simogatni és köszönni neki. Ezt úgy merte megtenni, hogy én simogattam meg, ő meg fogta a kezem.

Aztán a pórázát kellett fogni és úgy sétáltatni körbe-körbe a teremben. Ez is tetszett neki, szépen végrehajtotta a feladatot. 

Ez után egy kicsit hajmeresztőbb feladat következett:

a gyerekeknek le kellett feküdniük a földre és telerakták őket száraz kutyatáppal, tettek a lábukra, a hasukra, a karjukra. A kutyus jött és sorban leette a gyerekekről. És csodák, csodája Pityus félt ugyan, de hagyta! Felülkerekedett a félelmein, a kíváncsisága nagyobb volt!

Az ugatós feladat, szerintem nagyon vicces volt, ekkor a gyerekek is jókat nevettek: hulla-hopp karikákat raktak a földre, és amikor ugatott a kutya (gazdája jelére), akkor a gyereknek bele kellett ugorni a karikába. Na, itt aztán volt nagy kacagás!

Végezetül a kutya hasa alatt kellett átmászni, de ez már szinte könnyedén ment minden gyereknek, mert addigra annyira feloldódtak, hogy bátran ereszkedtek négykézlábra.

Ilyen szuper volt a kutyaterápia az ELTE Korai fejlesztőben. 

Szeretettel ajánlom ezt a típusú terápiás módszert mindazoknak a gyerekeknek, akik félnek a kutyáktól, vagy nagyon szorongók. Rengeteg élménnyel és önbizalommal távozik a gyerek egy ilyen foglalkozásról.