Azaz igazság, hogy az óvoda utolsó évében, főleg a második félévtől Pityusnak már annyira nem volt kedve oviba járni… (kb. 1 fejjel nagyobb is volt a társainál). Unta magát, hiszen szeretett volna komolyabb játékokat játszani, focizni, társasozni, bringázni és egyéb nagyfiús dolgokat csinálni. A fejlesztések miatt viszont nagyon jó, hogy még egy évet maradt. A tavasszal a Beszédvizsgálóban történt felmérésen kijelölték neki a közelünkben lévő Puskás Ferenc Általános Iskolát, ahol van logopédiai osztály. Többször elmentünk a nyílt napokra, így személyesen is meggyőződtünk, hogy igen, ez nagyon jó lesz Pityusnak.
Az augusztus csak az iskolakezdésről szólt, beszereztük a felszerelést és sokat beszélgettünk az iskoláról. Van egy nagyon kedves könyvünk:
Ezt olvastuk szinte minden nap, míg végre elérkezett a szeptember 3-a. Az iskola az évnyitóval kezdődött és egy csodaszépen feldíszített virágkapun kísérték át az elsősöket a nyolcadikosok:
Aztán a teremben folytatódott az ismerkedés, a tanítónénik elmondták a fontos tudnivalókat, kiosztották a várva várt tankönyveket.
Meixner módszerrel tanulják az olvasást, egyébként minden tantárgy olyan, mint egy sima osztályban. Ami még kiemelkedően nagyon jó, hogy csak 11-en vannak, így mindenkire jut idő, hiszen a tanítónénik mellett még egy pedagógiai asszisztens is foglalkozik a gyerekekkel. Az órán lassan haladnak, a gyerekeknek több idő kell egy-egy feladat megértéséhez és elvégzéséhez, ezért szinte minden nap van házi feladat, ami legtöbbször az órai munka befejezése.
Amit így másfél hónap elteltével tudok mondani a mellett, hogy nagyon-nagyon lelkes Pityus, sajnos a betük memorizálása nagyon lassan megy. A relációs jel (kakacsőr) logikáját napokig tanultuk, mert nagyon nehezen tudta megérteni, hogy a több felé nyílik a száj.
A tanulási nehézségekről még fogok írni egy másik bejegyzésben!
Kövessetek továbbra is, reméljük tudunk segíteni azoknak az édesanyáknak, akik tanácstalanok a beszédfogyatékos gyermekükkel kapcsolatban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: